Nem értem mi ez az érzés,ami belulrol éget.
De ha veled vagyok,eltunik végleg.
Lehet ez az érzés bizonyítja
hogy egymásnak lettunk teremtve.
Ugy érzem bele halok ha nem vagy a kozelemben.
Nem értem mi az ami éppen velunk torténik.
Te azt mondtad velem maradsz végig.
Szeretném azt hinni hogy igazat mondasz,
de még is mindent folyton elrontasz..
Az emlékek még fájnak,
anyira hogy majd belehalok.
Hogy is tudnék elfeledni valakit
ki anyi mindent adott.
MIre csak szukségem volt megkaptam,
szeretet,megbecsulést,tiszteletet,
de te most mindent visza vedtél.
Csak uresség maradt utánad,
én meg itt maradtam meg hasadt szívvel,orokre el mentél!!!
Szerettelek de te engem nem.
En bíztam benned,
viszont te bennem nem.
Te voltál a mindenem,bármit megtettem volna,
a legnagyobb áldozatra is kész lettem volna érted.
De te még ezt sem értekelted.
Hát kimondom végre,
ez az utolso búcsúnk.
Es majd ha egyszer hiányozni fogok neked,
csak nézz fel az égre.
Gondolj majd arra hogy én is ugyan azt az eget nézem,
te rád emlékezve.
De engem tobbé ne keress,
csak enyit kérek.
Igy lesz a legjobb mind kettonknek,hidd el.
Lehet még egyszer ránk talál a boldogság,
de majd másnak az oldalán.
Egymást elfelednunk,
a boldogsághoz enyi kell csupán.
En szeretlek,még ha te már nem is.
Szivem orokké a tiéd,
te visza adnád de még is.
Elfeledni nem tudlak,
hiszen anyi a kozos emlék.
Hogyan feledhetnék valakit
aki enyi emléket adott,
szinte tele van veluk az elmém.
Nélkuled ures minden,
éjjelente nem jon álom a szememre.
Sírva fekszek az ágyamban,
de felveszem a maszkot reggelente.
Senki nem látja miattad menyit szenvedek.
De így a legjobb,
emlékezzen rám mindenki úgy hogy boldog voltam
és mosolyogtam,
ha majd egyszer a fájdalmamban szépen csondben elmegyek.
Mindennél jobban szeretlek,
de mintha észre sem vennél.
Nagyobb buntetés nincs is ennél.
Bármenyire is szeretném,
elfeledni nem tudlak.
Nélküled készen állok arra hogy meg haljak.
Egyszer utálsz,egyszer szeretsz.
Donsd már el mit akarsz,
mert nem értem mi van veled.
Látom sosem szerettél igazán,
a szived túl konyen el enged.
Ha valaki nem harcol
hogy boldog lehessen a párjával,
az csupán fellángolt irántad
de igazán sosem szeretett.
Ha te ilyen konyen el engedsz,
menj csak tovább.
En még is itt maradok,
túl nehéz az indulás.
Menj míg bírsz
a boldogság reménye után.
De ha majd egyszer rájosz
hogy a boldogságod már rég meg volt,
akkor már nem marad neked más
csupán az emlékek.
Majd rájosz hogy ez volt az
ami eddig téged éltetett.
Nem fáj tobbé a szivem,
most hogy már nem vagy velem.
Itt az ido el engedlek.
De nem mondom hogy már tobbe
nem szeretlek.
Az én érzéseim irántad sosem változnak.
Még ha te majd el is feledsz engem,
én akkor is vágyom majd utánad.
Te vagy a napom,
a holdam,a csillagom.
Te rolad szol minden egyes napom.
Nélkuled elveszek,
és csak bolyongok egyedul.
Arra várva hogy a boldogság,
majd tobbe el nem kerul.
Más nem kell nekem
csak is te.
Az olelo karod,édes csokod.
Csak te rád vágyok,
hogy újra érezhessem boromon a pillantásod.
Ejszaka csorog a telefon,
kiírja a te neved.
De én a fájdalmamban nem veszem neked.
Másnap reggel visza hívlak,
de te azt mondod hogy
semmi fontosat nem akartál.
En nem értem miért nem beszéljuk ezt meg.
Ne mond hogy félsz,
mert ezt nem hiszem neked.
Gyorsan dontsd el,mit akarsz,
mert ha nem akkor jobb ha el feledsz.
Ne gyotorj már engem tovább,
hiszen így a szivem csak jobban fáj,
ha már nem szeretsz.
Mond ki nyíltan.
En el engedlek,igaz
fájo szívvel,de menj utadra
a boldogságod után.
Egy fal ami koztunk áll.
Ezt kell ledontenunk,
de nekunk ez nem akadály.
A mi szerelmunk mindennél erosebb.
A multbéli hibáinkon túllépni ,
ez a legnehezebb.
En hajlando vagyok mindent elfeledni,
csak veled maradhassak.
Mert mi meg érdemeljuk a boldogságot,
mit máshol nem lelunk meg
csak is egymás mellett.
Edes kicsi szerelmem,
tudd hogy te vagy nekem a mindenem.
Amiota megismertelek,
csupa boldogság az életem.
A legcsodálatosabb dolog az,
hogy te mellettem vagy.
Sosem lehetnék ennél boldogabb.
Tudom elég idegesito tudok lenni.
De azt hogy menyire szeretlek,
lehetetlen eléggé kifejezni.
Rád gondolok minden percben.
Csak is te jársz az eszemben.
Meg értem hogy néha
már szinte unsz.
De kérlek adj még egy esélyt,
hisz úgy mondják ,
hogy a saját hibáidbol tanulsz.
Tudd hogy nekem te vagy az igazi.
Bármi is lesz,
sohasem foglak el engedni.
Szeretni foglak orokké,
mindennél jobban.
Ertelmet nyert minden,
amiota veled találkoztam.
Kicsim értsd meg,
nekem csak te kellesz senki más.
De nem tudom
te tolem valojában mit is vársz.
Erzem te vagy a lelki társam.
Szivem néked adtam.
Bárki,bármit is mond,
a mi szerelmunk valodi.
Tudom benned sohasem fogok csalodni.
Valyon ki lesz az,
ki most segíto kezet nyújt nekem.
Nem számíthatok már senkire,
mindenkí csak boldogabb nélkulem.
Teljes a káosz bennem,
nincs ki segítsen.
Egyedul maradtam végul.
Ugy tunik ez jár nekem,
hogy bolyongjak a világban
cél nélkul.
Szeretlek téged mindennél jobban.
De kérlek tartsuk ezt titokban.
Nem kell a sok irigy,
ki ellenunk szovetkezne.
Sok az olyan ki a boldogságunk ellen
mindent megtenne.
Nem hagyom hogy bárki elválasztjon toled.
Tolem még a halál sem vehet el téged.
Te vagy az,
kiért érdemes reggel fel kelnem.
Te vagy az kiért hogy az álmaimban is egyutt lehessek
éjjel lefekszem.
Nélkuled uress lenne minden napom.
Te vagy az
kiért az életemet is oda adom.
Erted imádkozom minden éjjel.
Erted dobog szivem,
minden erejével.
Ebredéskor te vagy az elso gondolatom.
A szivemet csak neked adom.
Vigyázz rá kérlek.
En is vigázok a tiédre
amíg csak élek.
Hogy valaha is elveszítelek,
ettol félek.
Anyit kérek hogy torodj a szerelmunkel,
bíztass engem,hogy nincs mitol féljek.
Edes kicsi szerelmem.
Mond hogy neked csak én létezem.
Minden álmom,
hogy orokké veled lehessek.
Ha meg engeded,
én boldoggá teszlek.
Nekem más nem kell,
csak a te kozelséged.
En leszek a legboldogabb,
ha meg kaphatlak téged.
Nehéz az élet,
nehéz a lét.
Ha nem vagy itt hogy támaszom légy.
Most van itt az a perc,
mikor a legnagyobb szukségem lenne reád.
De fogalmam sincs valyon merre jársz.
A lelki világom ossze dolt,
nelkuled semmi sem olyan mint volt.
Csak te jársz az eszemben,
ha nem vagy itt olyan mintha
uresség lenne a lelkemben.
Azthiszed én csak egy buta
kis lány vagyok.
Attol hogy nemszolok,
én még mindent tudok.
Azthiszed titkolozhatsz orokke,
mert még tapasztalatlan vagyok..
De nem!
En mindent látok,
de csondben maradok,
mert abban hogy megváltozol
én teljes szívvel bízok.
Csak egy a hiba,
az hogy orokké én sem várok.
Valyon miért kellett ennek így torténnie,
folyton csak ezt kérdem.
Mit tettem ellened,
hogy ezt tetted velem,
úgy tunik,
én már csak ezt érdemlem.
A mi kapcsolatunkban
sok volt a gond.
De ne csak engem hibáztass
ez a te hibád is volt.
Túl konyen elengedtél,
meg sem kérdezted hogy mi miert tortent.
Igy hát kimondom fájo szívvel,
mivel te nem mered
hogy ez itt a vég.
Légy boldog,
számodra a határ
csak a csillagos ég.
Túl nehéz a búcsúzás,
én ezt nem birom.
Amíg távolodsz,
a szemem behunyom.
Bár kitéphetném a szivem,
rogton meg tenném.
Nem érezném az urességet,
mit benne teremtettél.
Ha csak még egy percig maradtál volna,
hogy elmagyarázd
mi is távozásod oka.
Lehet konyebben vedtem volna e búcsút,
ha tudom ki volt az ki elrontotta.